Csendélet tigrissel - Történetek Durciról

Ő az a bizonyos Durci, aki hathetes ordas macskakölyökként csöppent a család életébe. Miután felnőttek a gyerekek, akik helyett az ötliteres uborkásüvegben gondozni lehetett a Guppit, a Szivárványos Öklét meg Artúrt, a folyami rákot, minden lépésre éberen vigyázni a szobában, hogy el ne tapossuk a hétvégi kiránduláson gyűjtött termetes csigákat, eltemettük a ház előtti fenyőfa tövébe, s meggyászoltuk a matuzsálem kort megélt két hullámos papagájt, Lujzát és Pityust, kellett Valaki, aki "a tenyerünkből kinőtt gyerek" helyett igényli a gondoskodást. Ő lett Durci, a tigrisbundás, fehér szakállas, igazi macskaönérzettel megáldott cicalány. Együttélésünk során sok minden nem úgy alakult, ahogy eredetileg elképzeltük, hiszen eleve arról volt szó, hogy kapunk egy kis kandúrt, mert mit is kezdhetnénk egy szakajtónyi kiscicával? Ezért neveztük el már születése előtt a kandúrból eredeztetett névvel Durcinak. Ebben a hitben éltünk mindaddig, míg Maris néni, a híres kutyatulajdonos és macskaszakértő szomszédasszony föl nem világosított bennünket, hogy "...úgy kandúr ez, mint én..." Így kezdődött Durcival a kalandok sora, s a folytatásból íródott ez a könyv, melyet Hemmert László rajzai (36) illusztrálnak.