Caius Sollius Modestus Sidonius Apollinaris levelei

Caius Sollius Modestus Apollinaris Galliában élt római politikus, püspök és író. Irodalmi hírnevét római császárokhoz írt panegyricusai, valamint keresztény versei és kiterjedt levelezése alapozta meg. Jó ideje annak, a latin érettségi bizonyítványomon még meg sem száradt a tinta, amikor az ifjúság meggondolatlanságával arról győzködtem néhai tanáromat, Czúth Bélát, hogy ókortörténész szeretnék lenni. Gyermeki hittel úgy véltem, a gimnáziumban felvérteződtem annyi tudással, hogy képes vagyok bármivel megbirkózni, ami latinul van. Ő jellegzetes mosolyával a kezembe nyomott két könyvet. Az egyik Hatvany Lajosnak a Tudni nem érdemes dolgok tudománya, a másik Loyen Sidonius-kiadásának egy kötete volt. Azzal bocsátott el, hogy olvassam el az elsőt, és fordítsak le a másikból egy caputot. És utána, ha még mindig szeretnék ókorász lenni, tárgyalhatunk a dologról. Elolvastam, lefordítottam. A két munka mindenesetre elgondolkodtatott. Sidonius rávezetett, hogy nem is tudok latinul. A filológia mára már más szempontú tudomány, mint volt Hatvany korában, de ez a két szerző mutatta meg azt, hogy a tudományok felé mérhetetlen alázattal kell közeledni. Mégis belevágtam az ókor tanulmányozásába és a fordításba is. Sidonius mindenkinek nehéz. Hol veretes, hol mesterkélt, hol kelta, hol latin logikájú, ritmikus mondatai még ma is bonyolultnak, néha teljesen felfejthetetlennek tűnnek. Először latinul kezdtem érezni, majd kicsit később érteni is. Ma már élvezem is nyakatekert mondatainak játékosságát. A fordításelméletek legnagyobb problémája, hogy nincs két azonos nyelvi logika, két azonos szókészlet, amellyel egy mű egyszerűen átültethető egyik nyelvről a másikra. A magyar pedig erősen rugdalózik a latin tömörsége, mondatrövidítő szerkezetei ellen. És hol teremne annyi igekötő, mint a latinban, amellyel játszadozhat Sidonius, és hogyan mutassuk ezt meg a magyar közönségnek? Több mint negyven év után - talán - értem Sidoniust, de az általam magyarított szerző szövegében igazán csak latinul lehet gyönyörködni. Ez a magyarázata annak, hogy oly sok éven át újra és újra belekezdtem, és abbahagytam fordítását. Olyan ez a szöveg, mint a rómaiak falernumi bora: hagyni kell megérni. Azért, hogy ez a munka végül mégis elkészülhetett, már a kezdetektől sokaknak tartoztam, tartozom hálával és köszönettel. Mindenekelőtt családomnak, férjemnek, aki többször is biztatott a megkezdett munka befejezésére, és szelíd türelemmel viselte nyelvi küzdelmeimet, megértőn fogadta gyakori kétségbeesésemet egy-egy összegabalyodott mondat kapcsán. Hálával tartozom latin nyelvi ismereteimért tanáraimnak, dr. Hock Miklósné Bajtai Mártának, aki varázslatos egyéniségével középiskolás éveim alatt szerettette meg velem nemcsak a nyelvet, de a római kultúrtörténetet is. Karácsonyi Bélának, aki könyörtelen alaposságával elmélyítette grammatikai tudásom, és Czúth Bélának, aki merőben más módszerrel arra tanított, hogy értsem, és ne szolgaian fordítsam Sidoniust. Hálás vagyok neki, amiért - annak ellenére, hogy más témát szánt nekem - szabad kezet adott kutatásaimban, és semmivel sem korlátozta önfejű ragaszkodásomat Sidoniushoz és levelezési kapcsolataihoz. Első térképeimet, amelyet a Sidonius-levelezés területi kiterjedéséhez rajzoltam, fejcsóválva nézte, de mint új módszert értékelte. Akkor nem is gondoltuk, hogy topográfiai alapokon a szociális-háló kutatásának alapjait hagyta, hogy a magam módján megvessem. Ugyancsak hálás köszönettel tartozom lektoromnak, Hoffmann Zsuzsannának, aki vállalkozott arra a hatalmas munkára, hogy átnézze, kigyomlálja és tanácsaival valóban gördülékennyé tegye a magyarra átültetett szöveget. És végül hálás vagyok Joop van Waardennek (Radboud University, Nijmegen), aki az Edinburgh Companion to Sidonius előkészítő munkálatai alatt megtalált engem, és tudományos pályám kitérői után megérlelte bennem az elhatározást: a Sidonius-fordítást mindenképp be kell fejeznem. Így a sokáig kísértő - ,,coeperam scribere; sed operis arrepti fasce perspecto taeduit inchoasse" - mára már nem igaz, és az olvasók szíves jóindulatába ajánlhatom Sidonius Apollinaris leveleinek magyar fordítását. T. Horváth Ágnes