Büszke szívek

Esküdt ellenségek voltak, szerelemre ítélve... Sir William Kensham mérgesen rontott be a Cassandra Gavre börtönéül szolgáló kunyhóba, mert emberei ellenszegültek a parancsnak, hogy öljenek meg minden franciát, akik megszállták a wealdi erdőt. Haragját csak kicsit csillapította az, hogy foglya egy francia főúr leánya volt. A levendulakék szemű szépség váltságdíja Henrik király céljait fogja segíteni, és William csak azért imádkozott, hogy a cserét minél hamarább hajtsák végre, mert nem szerette a főúri osztályhoz tartozó gőgös dámákat. A becsület azt kívánta, hogy váltságdíj fejében lemondjon róla... de a lány szerelme minden kincsnél többet ért! Cassandra azonban nem volt ijedős, elkényeztetett leány. Jóképű, megszállott fogvatartója megijesztette, de ugyanakkor elkápráztatta. Szemrebbenés nélkül állta pillantását... olyan vágyódással töltve el Williamet, amit szenvedés lett volna visszautasítani. És végre, amikor kölcsönös megadással egyesültek és magukénak követelték a kétségbeesett, de tiltott gyönyört, William megesküdött, hogy soha nem engedi át a bátor, szenvedélyes asszonyt, akinek sorsa az volt, hogy a menyasszonya legyen...