Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkijnek messiási álmai voltak... Idegbeteg volt, maga is a játékszenvedély rabja, s folyton anyagi zavarokkal küszködött... Mondják, hogy Raszkolnyikov-ot izgalmas detektívregénynek szánta; és valóban az is. De egyúttal olyan hű és aprólékos elemzése a gyilkos lelkiállapo­tainak, a tett elhatározásától kezdve a büntetés megkezdéséig, amilyen bizonnyal nincs több a világirodalomban. A szerző nyílt kártyával játszik. A bűnös kilétét nemcsak tudjuk, de vele reszketünk és szenvedünk az első pillanattól. Útközben a lélek különös titkaira bukkanunk. Dosztojevszkij (...) nem retten vissza attól, hogy lelki életünket folytonos ellent­mondásaival, összefüggéstelenségeivel és paradoxaival együtt ábrázolja. Zavarosságában az író beteges agymunkáját látták... Ma már tudjuk, hogy a lélek folyama valóban nem sima és logikus folyam... S kivált egy gyilkosnál! (Babits Mihály) Shakespeare óta valószínűleg Dosztojevszkij volt a világirodalom legnagyobb lélekalkotója és Pascal óta a legmohóbb szív. (Cs. Szabó László) Hitvány az ember... és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja. (F. M. Dosztojevszkij)