Budapesti tavasz

Apám, aki utolsó éveit kivéve, sikeres és boldog életet élt, úgy emlékezett, hogy 1945-48 között volt a legboldogabb. Ehhez a Budapesti tavasz hőseinek szilaj fiatalsága és élni akarása is hozzájárult. A történet őszinte pátoszába ugyanis apám a saját ifjúságát is beleírta. Áttételesen a feleségével, vagyis anyámmal történt megismerkedését is. Közös bujkálásukat, a dekkolást, de még a baráti hecceket is. Apám egész életműve a túlélésről szól. Arról, hogy trükkel, csellel, ravaszsággal, de túl lehet élni, túl kell élni még a szörnyűségeket is. Apám anyjának, Böhm Arankának például nem sikerült. Zalaegerszegről vitte a marhavagon Auschwitzba. Ez is ott lüktet a történet mögött. Cini ifjú társaságát már más fából faragták. Ennek a pesti polgári értelmiségi körnek az a képesség is megadatott, hogy játékkal, rafinériával, vagánysággal, olykor pajzánsággal győzve le akár a tragédiát is, a múltjuktól is röhögve búcsúzzanak. A Budapesti tavasz című filmet 1955-ben a felszabadulás tizedik évfordulóján mutatták be. A filmplakáton Gábor Miklós és Gordon Zsuzsa ölelkezik. Kibomló szerelmük mögött a romos város, a semmibe zuhanó ablakaival. A főszereplőt Jutkának hívják. Cini a regény írásakor adoptálta a nővéremet, Jutkát. A családi események is beépültek az írásaiba. Ahogy az egész élete. Ez is a ,,szellemidézés" egy darabja.