Brazília

John Updike tizenhatodik regénye századunk hatvanas éveinek Brazíliájába viszi az olvasót. A tizenkilenc éves, fekete bőrű utcagyerek, Tristáo és a tizennyolc éves, fehér bőrű, gazdag Isabel a Copacabanán ismerkedik meg egymással. Lángoló szenvedélyük szembeállítja őket a konvenciókra épülő brazil társadalom szokásaival és magatartási normáival, ezért állandó konfliktusba kerülnek környezetükkel. Tristáo anyja, a Rio de Janeiro nyomornegyedében élő prostituált ugyanúgy ellenzi kapcsolatukat, mint Isabel politikus apja, aki mindenre elszánt bérencek segítségével igyekszik visszaszerezni eltévelyedett lányát. A szerelmesek azonban családjuk ármánykodásai ellenére kitartanak egymás mellett, s Brazília ősrengetegében próbálnak új otthonra lelni, tudatosan vállalva az elkerülhetetlen szenvedést hozó házasság minden következményét, s egyetlen percre sem inognak meg abban a hitükben, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Életük fontos fordulóponthoz érkezik, amikor a gyötrelmekbe belefáradt Isabel végső kétségbeesésében egy sámánhoz fordul segítségért, s e találkozás a szó szoros értelmében varázslatos módon megváltoztatja sorsukat. Az átfogó társadalomábrázolásra törekvő regény bepillantást enged a modernizálódó Brazília legkülönbözőbb népcsoportjainak és társadalmi rétegeinek hétköznapjaiba. Updike a tőle megszokott fantáziadús metaforákkal teletűzdelt nyelven, vaskos naturalizmussal és szigorú tárgyilagossággal beszéli el a modern kori Trisztán és Izolda csodás eseményeket sem nélkülöző, mértani pontossággal kifeszített szerkezetbe foglalt történetét.