Boldog Nógrád vármegyeiek!

"Ezen könyvemet ajánlom az én szelíd csendes falumnak. Nem azért ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülőfalumnak, hogy ott valaki megvegye s még tetejébe el is olvassa. Ha a nótárius úr sorba venné ujjain azokat, akik a betűhöz értenek, bízvást zsebre tehetné az egyik kezét. Nem vesznek ott meg egyéb könyvet, csak a kalendáriumot azt is száz esztendőst, mely azonfölül, hogy az unokák unokáinak is mutatni fogja az időjárást, egyszersmind összeköttetésben tartsa őket az égi hatalmasságokkal is, mivel a százéves naptárnak imádságos könyv az egyik fele. Hanem azért ajánlom nekik ezt a könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne van. Ha van benne valami érdemes az az övék." (Mikszáth Kálmán Előszó az Igazi humoristák c. kötethez 1879.) "Külön szeretnék szólani az én szeretett vármegyémhez, Nógrád vármegyéhez, amely oly pazar, királyi fénnyel tett ki magáért velem szemben. Külön szeretnék szólani hozzá, hogy elmondjam, hogy: csak nappal vagyok tőle elválva, amint testi szemeimet behúnyom, otthon vagyok, ott vagyok köztük, és ha elgondolom, hogy az öröklét is csak egy álom, hogy a menyország is csak egy álom, a nagy pihenés, és elgondolom, hogy elsődleges értesülésünk van arról, hogy ott az angyalok kara zeng, hát elfog a szomorúság, hogy mit ér, ha nem a karancssági erdők zúgnak e helyett." (Részlet Mikszáth Kálmán beszédéből, amelyet 1910. május 16-án mondott el írói jubileumának országos ünnepén.)