Bevonulás Háromszékre, 1940

A második bécsi döntést 1940. augusztus 30-án hozta meg a Harmadik Birodalom és Olaszország a magyar-román területi vita ügyében. A döntést megelőzően nagyon kiéleződött a helyzet a két ország között, és a teljes magyar hadsereg is mozgósításra került. Németországnak nem állt érdekében a magyar-román háborús konfliktus, valamint félt egy szovjet beavatkozástól, ezért avatkozott közbe. A határozat Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km2, amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. Híressé vált esemény, hogy az ítélet kihirdetése után Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult. A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást. Ezt a bevonulást idézi fel József Álmos könyve, korabeli felvételekkel, dokumentumokkal, amikor a helybeliek virágesővel fogadják a térség településeire érkező magyar katonákat. A szerző településről településre, Baróttól Sósmezőig követi, fényképekkel dokumentálja az 1940 szep­temberében történt eseményeket. A dokumentumok egyike a dr. Rétyi Nagy Lajos által rendelkezésére bocsátott dr. Szemere Endre-napló. Kötete mintegy háromszáz fotót tartalmaz, azok a székelyföldi, háromszéki bevonulás pillanatait idézik: mindenütt díszkapukat építettek, a bevonulókat virágesővel, kürtőskaláccsal fogadták, de a képeken uzoni, zágoni, csernátoni, zabolai, sósmezői történéseket is láthatunk.