Beszélgetőkönyvecske

Katolikus püspök, szerzetes és szabadgondolkodó értelmiségi Magyarországon nem folytatott még párbeszédet életről és ha­lálról, emberről és Istenről, földi és égi világról. Ez a kicsiny beszélgetőkönyvecske talán egy botrány utolsó és a megértő kézfogás első jele. A pannonhalmi bencés főapát elfogulatla­nul és címét, rangját feledve, egyszerű emberként beszélgetett, miként én is azon igyekeztem, hogy előítéleteimet, beidegző­déseimet kizárjam ebből a beszélgetésből. A párbeszéd egyenrangú felek párbeszéde. Egyikünk se érezte annak szükségét, hogy a másikat kioktassa, megtérítse. Megér­teni akartuk egymás szempontjait, rezdüléseit itt az ezredfor­dulón. Elismertük a másik jogát a hitre és a nem-hitre... Tréfálkoztunk azon, hogy a főapát urat hogyan kísérti meg az ördög személyemben. Valójában párbajunk inkább a kóbor lovag és a befogadó szerzetes játéka. Ő játszott a bűn és erény, a fény és sötétség kockáival. Azután mindketten feldobtuk a tudás és tudatlanság gnosztikus kockáját. Egy szabályokkal rendelkező játékot játszottunk. Szórakoztatót, néha vérre me­nőt, de mindig becsületest. Szigorúan tiszteletben tartottuk a játékszabályokat. Ennek annál is inkább jelentőséget tulajdoní­tottunk, mert beszélgetésünk újra meg újra élethelyzeteket, er­kölcsi próbákat érintett - voltak-e, vannak-e és főként lesznek-e eligazító, betartható regulák?... Ez a könyv szabad könyv. A szabadság hatja át minden sorát. Várszegi Asztrik a II. Vatikáni Zsinat által megújult katolikus egyházat képviseli függetlenséggel és alázattal. Én felszabadult értelmiségi vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Másoktól nem várhatjuk el, nem követelhetjük, hogy felelőssé­get vállaljon elődeink hibáiért és bűneiért, de magunktól igen. Elvállaltuk ezt a felelősséget. Lengyel László