Béni János útja (Zórád Ernő rajzaival)

Ismertető: A Kelet-pályaudvar üvegteteje zúgva verte vissza a beérkező vonat zakatolását. A mozdony megállt a csarnok végében, kéményből ütemesen pöfögött fel a füst, fehéren és sisteregve áradt a gőz a szelepekből. A mozdonyvezető kikönyökölt a nagy, fekete gépezet ablakába és végignézett a hosszú kocsisoron: a Nagyváradról Budapestre érkezett személyvonaton. A kocsikból embertömeg ömlött elő. Máris száz meg száz siető láb kopogott a peronon, nehézkesen döngtek csizmák, csosszantak, csattogtak bocskorok, meztelen talpak. Kosaras parasztasszonyok, férfiak igyekeztek a kijáratok felé. Kereskedelmi ügynökök lépkedtek jellegzetes kis táskáikkal. Az I. és II. osztály kényesebb utasai várakozva álltak a vágány mellett, várták a tömeg elhaladását. Vasúti hordárok rakták ki a bőröndöket, átszíjazott plédeket, majd harsány "vigyázat!" kiáltásokkal tolták alacsony, háromkerekű kocsijukat az emberek tömkelegén át, ki, a pályaudvar mellett várakozó bérkocsikhoz. Béni János is a vonat mellett állt. Elbódította a lárma, a tülekedés. nem mert elkeveredni az embersokaságba: ki tudja, hová sodornák. Fáradtan pillogott, a tegnap hajnal óta tartó utazás kimerítette. Sápadt arcát a harmadnapos szakáll borostái petyhüdtté tették. (Részlet a regényből) - További ismertető: "Belelapozás".