Békebeli béke

(Előszó helyett.) Tudom, a béke is harc, mert minden lélekzetvételnek megvannak az ellenállásai és akadályai, amiket le kell küzdenünk. Tudom, a világ nem állhat meg egy elért szintjén, mert az élet maga a fejlődés. Tudom, millió elégedetlenség tüze sustorog a csöndes munka, a filharmonikus zenekarok muzsikája, az egészségügyi séták, a születésnapi szónoklatok, a piros betűs ünnepnapok hangja alatt. Tudom, minden falat kenyér mögött elképesztő tragédiák sorozata vérzik. Tudom - és fáj, hogy tudom. Jó volt egyszerűbbnek, tudatlanabbnak, eszméletlenebbnek lenni. Az atombombáról kellett volna írni? Up to date lett volna felsorolni a biológiai háború borzalmait? A rakétalövegek rombolását? Amik ,,mind-olcsóbban állíthatók elő", mint az amerikai tudósok mondják? Írjon róluk a nyavalya! Utálni kell a fizikusok tudományát, a feltalálók ötletességét. Utálni kell hovatovább minden értelmet. Mert nincs más gondolat immár, csak az ölés, a rombolás, a mások elpusztításának gondolata. Egy kis megnyugvás visszanézni a békebeli békébe. Gyertek, mosolyogjunk! Budapest, 1947 november. -- Tulajdonképpen azt a címet akartam adni ennek a jókedvű új regényemnek, hogy Verekedések könyve. Miért anynyit dulakodnak, pofozkodnak benne, hogy szinte magam is sokallom. Igaz, hogy akkor, negyven évvel ezelőtt, ott a legsötétebb Ferencvárosban, egyáltalán nem sokallottam. Béke volt, tehát verekedtek az emberek. De téved, aki gyűlöletet, vagy gonoszságot sejt a csattanó pofonok mögött. Kezek emelkedtek egymás ellen akkor, kezek, nem fegyverek, lángszórók, repülőbombák, gázhalál, atom- és baktérium-háború. Ezerkilencszáznyolctól ezerkilencszáztizennégyig ... a két krajcárért kenyér, háromért töpörtyű boldog korszakát éltük . . . nevettünk, nevettünk. Aki látta, emlékezzék rá. A többiek csodálkozzanak: ilyen volt a békebeli béke. A kedves olvasót búsan üdvözli Török Rezső - Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".