Balogh Ferenc életműve (1836-1913)

Balogh Ferenc református családban született Nagyváradon 1836. március 30-án. A Debreceni Református Kollégiumban folytatott teológiai tanulmányai után két éven át, 1863 és 1865 között külföldön tartózkodott, ahol egyháztörténeti és dogmatikai ismereteit bővítette. Ebben az időben hitéletét belsőségesebbé tevő hatások érték Londonban valamint Edinburghban. Debrecenbe 1865-be tért vissza, ahol az egyháztörténeti tanszéknek egy évig ideiglenes, majd 1866-tól 1913-ig tanszékvezető tanára volt. A kollégium rendes tanárává történő kinevezése alkalmából 1866. november 6-án Méliusz Juhász Péterről tartott székfoglaló előadást, ,,Méliusz hatása" címmel. Balogh Ferenc életműve nemcsak mint pedagógus fontos a Debreceni Református Kollégium történetében, hanem mint az intézmény történetének ,,monográfusa" is alapvető munkákkal tette az iskola történetét jobban kutathatóvá. Utolsó éveit betegségei megnehezítették. 1913. október 8-án bekövetkezett halálával a magyar egyháztörténet-írás első nagy korszaka zárult le, az utána következő egyháztörténész professzorok, Pokoly József (1866-1933), majd Révész Imre (1889-1967) számos tanulmánnyal és monográfiával folytatták Balogh Ferenc munkásságát. Balogh Ferenc élete a XX. században hosszú évtizedekig kevéssé volt ismeret a magyar reformátusok számára. Ötvös László református lelkipásztor, egyháztörténész 1997-ben kiadott ,,Balogh Ferenc életműve (1836-1913)" című könyvével lehetőséget teremtett a kiemelkedő református tudós munkásságának megismerésére.