Az utódok

Egy Neander-völgyi ősembercsalád tavasszal elindul a tenger mellől nyári szállására: alig derengő értelmük derekasan birkózik a természet fölébük tornyosuló, vad erőivel. Másban nem bízhatnak, csak egymásban: szoros és meleg, már emberi kapcsolat fűzi egymáshoz őket. Nyári barlangjukban lejátszódik az emberiség egyik legnagyobb korszakváltása - találkoznak a homo sapiens-szel, a nyilat, csónakot ismerő, varázslatot űző, gondolkodó emberrel, a mi közvetlen ősünkkel. A találkozás nem lehet más, csak tragikus; kezdetleges világuk nem az új, gondolkodó és harcos, a túlvilág vélt erőit is harcba hívó ember világa; az értetlenség válaszfala a két nép között áthatolhatatlan. Goldingnak e műve a több ezer éves folyamatot mesterien sűríti egyetlen epizódba. Az izgalmas történet mélyebb mondanivalót hordoz, a jó és a rossz, az értelem és az ösztön, a tűrés és az erőszak, az ártatlanság és a tudás viszonyát vizsgálja. Sir William Gerald Golding (1911-1993) a huszadik századi angol regény egyik megújítója, aki a hagyományos realista ábrázolásmódtól elfordulva mélyenszántó parabolákban, a mítoszok sokszínűségét és egyetemességét idézve világított rá az emberi állapotra. Világképét saját megfogalmazása szerint az univerzális pesszimizmus és a kozmikus optimizmus kettőssége jellemezte. 1983-ban Nobel-díjjal tüntették ki. Legfontosabb regényei: A Legyek Ura (1954), Az utódok (1955), Ripacs Martin (1956), A torony (1964), A piramis (1967).