Az új földesúr

"Egy regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem meséje fejlődik, annyira híven ecsetelni, mint Az új földesúrban. Azok az alakok valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyt le a szemünk előtt, magunk is szerepeltünk benne; ennek a komikuma és tragikuma mind valóság. Az egésznek az eszméjét egy nevezetes ötlet adta. Én láttam egy este Haynau tábornagyot (a nyugalmazottat) magyar ruhában, széles szalagú darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb magyar urak társaságában megjelenni. Még élnek többen, akik hallották tőle ezen erős mondást: wir Ungarn lassen unsere Rechte nicht confisciren! Már akkor a nyugalmazott tábornagy magyarországi földbirtokos volt. Ehhez a néhány szóhoz is magyarázat kell: magyar ruhában, széles szalagú darutollas túri süveggel. A Bach-korszakban annyira ment az állambölcsek figyelme, hogy még a magyarok öltözetére is kiterjedt. Miniszteri rendelet folytán betiltatott a széles szalagú kalapok viselése; de különösen a tollviselés a kalapok mellett. E klasszikus rendelet végrehajtására az alföldön éppen egy magyar nemesi családból származott kerületi főnök vállalkozott, aki sok századon át érdemekkel tetézett ősi családnevét Bonyhádyra változtatta, s aki az országos vásárokon szedette le a kalapok mellől a tollakat; amiért aztán megörökíttetett az országszerte énekelt népdalban: Kecskeméten kidobolták, Hogy a tollat ne hordozzák. Most a tollat kettő szedi, Amsli zsidó s a Bonyhády."