Az öregség keresztyén arculata.

Fülszöveg Ahogyan a Mindenség sem véletlen műve, hanem Istené, az is az Ő akarata volt, hogy megszülettünk, tehát szervesen épültünk bele a Mindenségbe. Életünknek is van hajnala, reggele, délelőttje, dele, délutánja, alkonya, estéje - ha csak nem az történik, amit egy fejfán olvastam a temetőben: "Lement a nap, mielőtt alkonyult!" Az életszakaszok - akár a napszakok - egymásba kapcsolódnak, egymásból fejlődnek ki, úgy illenek bele az isteni rendbe, mint egyik láncszem a másikba. Tartalom Az öregség keresztyén arculata A magyar kiadó előszava 5 Ki öreg - és mi az öregség? 8 Mi legyen velük - velünk? Az "ők" helyett "mi"! 11 Meg lehet tanulni? 14 A kor árnyai 17 A rezignáció veszélye 17 A testi leromlás 19 A hit gyengülése 21 Magány és egyedüllét 22 Számvetés a bűnökkel 24 Szelíd őszi napsütés 26 ... még itt vagyunk! 27 Jut már idő is? 28 ... és a nagyszülők? 29 Szabad lemondani is! 30 Közeledések 31 Isten ajándéka: a bölcsesség 31 Nemzedékek közötti feszültség 33 Általában 33 Családokban 33 A gyülekezetben 36 "Rendelkezz házadról!" 39 Látszik az út vége! 40 Haldoklás 44 Egyedüllétben 44 Megterhelt lelkiismerettel 45 Utószó 46 A magányosság terhe és annak legyőzése Egyedül - magányosan - elhagyatottan 48 Nincs emberem 51 Jézus Krisztus és a magányos ember 54 Isten csodái ma 56 Kartörés az uszodában 57 Van emberem! 60 A közösség legyőzi a magányt 63 Az ember értéke Értéketlen tömeg? 66 Mi az érték? 67 Anyagi és társadalmi érték 69 Isten értékeli az értéktelent 72 Értékmérőink megváltozása 75 ... becses vagy 76 ... és én szeretlek 79 Írd alá a csekket! 80 Versek 81