Az olajfák hegyén

Fabók Endre mindössze húsz éves, és immár második kötetével jelentkezik. Az Olajfák-hegyén vezérmotívuma, mint címe is utal rá, az istenkeresés, tágabban pedig a hazatalálás. Ez utóbbi tágítja a kötet horizontját az istenes, imádságos lírától a táj- és hazaversekig, illetve a szerelmi tematikáig. A kötet felépítése is már megfontolt szándékot sejtet, hiszen e témák, motívumok mentén szerveződnek a kötet egyes ciklusai is. Korábbi kötetéhez képest az ifjú költő határozottabb látásmóddal, erősebb nyelvi megformálással tűnik ki, noha a kötet színvonala így is egyenetlennek mondható. Hangja alapvetően modern, nagyon mai és közvetlen, éppen ezért szerencsésebb lett volna elhagyni a nékem-, ígyen-, áhh- vagy a mellyen-féle alakokat. Egy-két vers is kihagyható lett volna, pl. a Ködbe vesző sínek meglehetősen konvencionális jelképei, érzelgős szóhasználata nem tesz jót az összhatásnak: Bár tudhatnám, mit akarsz velem, / milyen utat szánsz Te nekem? / Ködbe sietnek a sínek, / mellyen vaskerekek visznek... Mindezekért viszont kárpótol a helyenként meglepően érett, szép és tiszta hang: Még egyedül vagyok, Uram, egyedül, / mégis érezlek valahol itt legbelül, / hallom minden szerető, szép szavad; // veled sétálok nyugodt álmaimban, / hozzád futok, ha fáj e nagyvilágban, / lelkem rögös útján feléd halad. (Corpus) Vagy az ilyen eredeti, képzeletet mozgósító, szuggesztív képek: Isten némán, halkan mellém fekszik, / és együtt nézzük az éjjeli eget; de hajnalban majd föltápászkodik, / s magára hagyja a feléledt szívet. (Hajnalban) Komoly, hiteles élettapasztalat tükröződik gondolati, formai változatossággal, játékossággal jellemezhető szerelmes verseiben. Érzékletes, valószerű és nagyon mai, ugyanakkor finom szimbolikával fűszerezett vers a Vénuszom című: Körbejárlak, / belélegezlek, / feltérképezlek, / s betájolom lankáidat; / de fordulsz egyet, / aztán csendben felöltözöl, / megszűnök Napod lenni, / letérsz a pályádról, / és elhagyod az ágyamat... A kötet értékét emeli a szép tipográfiai kivitel, nemkülönben Tóth Sári leheletfinom tónusú, látszólag spontán foltok dinamikus összjátékából építkező, szabad vonalvezetésű grafikái. A kortárs magyar líra fiatalabb generációi iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlható.