Az istennő hajóra száll

A kötet három részre tagolódik. Hangvételben, témakörben egyaránt más és más élményt nyújtanak az elkülönülő szakaszok novellái. Az istennő hajóra száll című elbeszélés könnyed, játékos szellemű írás, derűs elmélkedés az idők, szokások változandóságáról. A Magánterület című második részben már elmélyül az író hangja, morális töltést kapnak a novellák. Alapvető élményeiről azonban a kötet harmadik szakaszában vall Thurzó Gábor. Ezekben az önéletrajzi elbeszélésekben mintegy önmagát méri föl: a családi, majd a távolabbi hatásokat, melyek világát formálták, hivatástudatát megalapozták. Saját szavait idézve. "Huszonegy éves voltam, ott feszentgem a berlini Collegium Hungaricum könyvtárában... Egy ingujjas, kócos fiatalember támaszkodott a regálisnak. Nagyon tiszteltem, felnéztem rá, egy évtizeddel lehetett idősebb nálam. Ujját, jelzőnek egy könyvbe csippentette. És rendkívül komolyan, fiatal a nála még fiatalabbnak, ezt javasolta: - Azért írj, hogy megmentsd vele a lelked üdvösségét. Az ifjú könyvtáros, Keresztury Dezső, tanácsolhatott volna könnyebbet is. És főleg kevésbé könnyelműen. Mert azóta is számon kéri. Ő sem felejtette el, én sem."