Az ismeretlen fiatalember

NYITÁNY Az a ház sziklakőből volt építve. A nagy darab köveket egy fiatalember szaggatta, tördelte a hegy testéből, verejtékben ázva. ő maga, egyesegyedül. Ügy, hogy kora hajnaltól késő estig szikrázott és csattogott kezében a kőfejtő csákány. Pedig a keze finom és gyöngéd volt, amikor ráadta magát erre a munkára. Látszott rajta, hogy éppenséggel nem így kezdte és nem is így gondolta valamikor. Hanem azért törte, szaggatta, faragta a terméskő darabokat és rakta, ragasztotta szakadatlanul egyiket a másik tetejére: a fészkét építette sziklakőből. A város végén, a hegy oldalán, az erdő aljára, - minden segítség nélkül. Néha abbahagyta egy kis percre. Olyankor lassankint egyenesítette föl a fáradságos munkába belegörnyedt derekát és elnézett a város irányába. Igen! Amott túlnan a rengeteg város: Budapest! Abban az időben szörnyűséges dolog volt embernek lenni ebben a töméntelenségben. Mert ez akkortájt történt azzal a fiatalemberrel, amikor egyszerre százfelé szakadt a föld, az ember és az egész világ. Csak megindultak az embergöröngyök és görögtek a boldogtalan földön eszeveszett rémületben. Megvadult embercsordák, keresztülgázolva a feldult fészek füstölgő romjain... Vissza Tartalom Az ismeretlen fiatalember 1-160 Elbeszélések A köpeny 165 Anyám - boldog volt? 175 Jól sikerült 179 Asszonyok bánata 187 Egy féltékeny asszony feljegyzéseiből 194 Boldizsár néni 199 Ezek a kényes kicsi lábak... 207 A legszebb mosoly 211 A törött váza 217 Pókcirkusz 223 A kijózanító perc 232 Őnagysága álmodott... 242 Egy féltékeny asszony naplójából 250