Az ezüstszárnyú szélmalom-Fehér hajó

Dombon áll az öreg Páva Mátyás szélmalma. Már csak afféle dombon, amit errefelé az Alföldön dombnak neveznek. Tán a honfoglalás idejéből maradt itt ez a domb. Tass vezér farkasbőrös katonái tán erre a dombra vezették fel a fehér lovat, áldozatul az öreg Istennek. A máglya, amit zúgó tölgyerdők szálaiból raktak, akkora lángot csapott, hogy a láng megnyalta a felhőket. Akkor még szélmalomnak híre-hamva sem volt a világon. Kézidarán törték a föld magvát, abból lett a korpapogácsa. Tán húnok vagy törökök testhalma ez a domb, amelyen most a szélmalom áll, mint óriás síron óriás kereszt. Ha nem fú a szél: a malom négy kitárt karja mondhatatlan vággyal öleli az alföldi táj méla messzeségeit. Az öreg malom van már vagy százesztendős. Aki nem hiszi, nézze meg a hatszögű bálványoszlop derekát, mely a köveket forgatja a homályos, hűvös malomban, ott a bálvány derekán az írás: <> Ha valaki a tenyerével lecsapja a bálvány derekáról a lisztet, meg a port, amivel az idő beszitálta, mingyárt kitűnik a finom faragott írás. A képen az is látható, hogy két kutyafarkú oroszlán felemelt lábakkal pergeti a malomdobot.