Az építészet története: Középkor-A bizánci és az iszlám építészet

Közel másfél évtized múlt el "A bizánci és az iszlám építészet" egyetemi tankönyvének az újjáírásáig. A szerző szorgalmazta munkája átdolgozását; erre objektív, tőle független okok és szubjektív meggondolások késztették. Az eltelt időben ugyanis a szakirodalom jelentős kutatási eredményekkel gazdagodott, miközben személy szerint számos terület művészeti kultúráját a helyszínen is tanulmányozta. Aligha kétséges tehát, hogy időszerű lett az építészet tárgyalt szakaszának az ismételt összefoglalása és közrebocsátása. E könyv megjelenésekor írója hangsúlyozni szeretné felfogását, hogy a tudományos vizsgálatok hitelét mindenkor a jövendő kutatásai erősíthetik meg. Munkáját így távolról sem tekinti lezártnak, hanem inkább folytatásra ösztönzőnek szánta. A mai megállapítások később elhomályosulhatnak, hogy halványuló vázlatuk örökébe kirajzolódjanak a mind pontosabban meghatározható összefüggések a kor történelme és építészete között. Magyarország nézőpontjából - múltjának tudatos megismerésére törekedve - elengedhetetlen, hogy fokozott gonddal vizsgáljuk a keleti területeken is kikristályosuló műveltség-művészet, az építészet értékeit és azok Nyugat-Európában érvényesülő befolyását. A középkor alkotótevékenysége tapasztalataink szerint sok tekintetben ezeknek az összefüggéseknek a tanulmányozása révén érthető meg.