Az elnök tanácsadója (Modern könyvtár)

Részlet a könyvből: "Ignatyij Priszjadkin, az elnök tanácsadója, semmitől sem félt annyira, mint hogy leleplezik. Nem, nem vett részt semmiféle gálád összeesküvésben, nem törte a fejét államellenes cselszövényeken, nem csempészett ki a Kremlből a kabátja szárnya alatt titkos papírokat. Isten őrizz! Valószínűleg a csecsenekkel sem tartott fent sötét kapcsolatokat. Az elnöki hivatal egyes forrófejű emberei is csupán azon az alapon vádolták ilyesmivel, hogy valamikor egy csecsen témájú kisregénnyel szerzett hírnevet. Ebben az ügyben azonban valószínűleg többé-kevésbé tisztának volt mondható. Nem, a tanácsadót egészen más aggasztotta. Ignatyij Priszjadkin, aki rég túl volt már a hetvenen, attól tartott, hogy valaki felfedezi: szenilisedik." Vissza Fülszöveg Ignatyij Priszjadkin szürkécske szocreál író volt, s egyszer csak - a demokratikus változások idején - egy emberjogi bizottság élén találja magát. Véletlenül szerzett hírnevének köszönhetően átmenti magát az új rezsimbe: az ,,elnök" emberjogi tanácsadónak nevezi ki, hogy valakit azért megőrizzen apparátusában a ,,demokratikus" erőkből. Priszjadkin elüldögél irodájában, élvezi az orosz hatalmi elit kiváltságait, s közben csak attól retteg, hogy kiderül: nem működik már az agya, s lassacskán szenilis trotli lesz belőle. Legszívesebben hagyná a csudába az egészet, ám felesége hihetetlen energiával irányítja politikusi karrierjét. A derék asszonyság ráadásul egyszer csak rádöbben, hogy most már egész más szinten zajlanak a politikai machinációk: sokkal nagyobb pénzekről van szó, s ők mármár koldusszegények a zavarosban ügyesen halászó új politikusokhoz képest. Ettől kezdve fantasztikus vagyonszerzési ötletekkel kínozza férjét - szegény Ignatyijunk azonban egyre kevésbé igazodik el a világban. Ráadásul Priszjadkin egy kölni konferencián egyszer csak bírálni kezdi az oroszok csecsenpolitikáját, s ez bizonyára nem fog tetszeni az elnöknek... Vajon lehet-e valaki egyszerre emberjogi harcos, az elnök hű embere és az orosz irodalom élő klasszikusa? Andrej Maigin a nyolcvanas ébekben a Lityeraturnaja Gazeta éles tollú kritikusa volt, aztán politikus lett belőle, majd alapított egy újságot Sztolica néven, amely következetesen bírálta a csecsen háborút... Később különböző üzleti vállalkozásokba fogott, s aztán megírta ezt a regényt, amelyben az orosz politikai elit életmódját, mentalitását ábrázolja, s amely a 2005-ös év egyik legnagyobb könyvsikere volt Oroszországban