Az életfa és a madár a kerámián

Előszó Ha népművészetünk virágoskertjében tallózgatunk, akkor a hímzések mellett a kerámia díszítményei gyönyörködtetik leginkább szemünket. Mestereik, díszítőik fantáziája, teremtőkészsége, leleményessége a leggazdagabbak közé tartozik Európa népművészetében, és az oly kevés alapformából a legváltozatosabb mintákat varázsolják korsóikra, tálaikra. A magyar népi kerámiában viszonylag kevés a geometrikus díszítőelem, és ez is főleg a peremekre szorult ki: inkább virágmotívumokkal díszítették edényeiket, ezerféleképpen variálva a stilizált növényeket. De figurális ábrázolásokkal is találkozunk. Ezek azonban távol állnak a nyugat-európai ízlés többnyire látványszerű, naturalisztikus, háromdimenziós, fény-árnyék hatásokra épülő alkotásaitól. Nem élnek szörnyalakokkal, természetellenes lények ábrázolásával sem. Ha a hagyományok szimbolikus világából merítik is témáikat, azért mindig a természetes emberi érzések és gondolatok vezetik őket mesealakjaik megalkotásában. A szimbolikát említettem, mert ez az ember díszítőtevékenységével együtt született meg, és kísérője is maradt annak mind a mai napig. Kezdetben a kettő egyet is jelentett, hiszen a díszítőművészet kultikus gyökerei vitathatatlanok. Az őskor emberének démonokkal teli hiedelemvilága ezek ábrázolását, védő vagy ártó hatalmú jelzését már kezdetben bizonyos rendszerbe fogta, ami a szimbolikus ábrázolások megszületését eredményezte. E szimbolikus képek az írást helyettesítették, és egy rajz vagy forma e jelek ismerőjének a mögötte rejtőző gondolatot közvetítette. A beszéden kívül csak ez volt az egyetlen eszköze a gondolatok közlésének, és hogy az írás a gondolatok e szimbolikus jelzéséből alakult ki, azt a különböző írásrendszerek kifejlődése is mutatja. De nem vesztettek erejükből, közkedveltségükből az írás megismerése után sem, mert kifejezőerejük erős, és a mondandó tömör megfogalmazására ad lehetőséget, és a hagyományok évezredei is lelkünkhöz kötötték azokat. Az ember természetes díszítőkészsége, esztétikai érzésének fejlődése a szimbólumokat mind szebb, mind sokrétűbb művészi mezbe öltöztette, és alapját nyújtotta az ornamentika megszületésének. Tartalom Bevezető 5 Az életfa a kerámián 9 Az életfa mítosza 11 A holdmítosz 12 A napmítosz 20 Az életfa Egyiptomban 21 Az életfa Mezopotámiában 23 Az életfa a Mediterráneumban 25 Az iráni életfa 26 Az iszlám életfa 28 A bizánci életfa 29 Az életfa Itáliában 30 A nyugat-európai életfa 31 A XVI-XVII. századi életfás magyar kerámia 34 A magyar kerámia életfái 40 A dél-dunántúli kerámia 43 A Felvidék kerámiájának életfái 53 Gyöngyös életfás kerámiája 56 A közép-tiszai kerámia életfái 57 Az Alföld életfás kerámiája 72 Sárospatak 73 Erdély életfás kerámiája 73 A szász kerámia 80 A román fazekaksság 82 Kályhacsempék 83 Összegezés helyett 85 Képek 87 A madár a kerámián 121 A madár mítosza 123 Észak prehisztorikus madara 124 A hold madara 125 A napmadár 127 Az iráni életfa madarai 130 Az iszlám kerámia madarai 132 A ciprusi kerámia madarai 133 A bizánci kerámia madarai 134 A grúz kerámia madarai 134 Az itáliai kerámia madarai 135 A madár Nyugat-Európában 137 A cseh-morva kerámia madarai 140 A lengyel kerámia madarai 141 A magyar népi kerámia madarai 143 A dunántúli madaras kerámia 145 A Felvidék madaras kerámiája 148 A gyöngyösi kerámia madarai 149 A közép-tiszai madaras kerámia 150 Az Alföld madaras kerámiája 155 Erdély madaras kerámiája 158 A szász kerámia madarai 163 Az erdélyi kályhacsempék madarai 164 Befejező 165 Képek 167 Irodalom 201 Rövidítések 205