Az egyházi tanítóhivatal dogmatikai megnyilatkozásai

Előszó A katolikus Egyházban tekintéllyel rendelkező Tanítóhivatal van, amely bizonyos esetekben feltételen, megfelebbezhetetlen tekintéllyel rendelkezik, amelyet a hívőknek lelkiismeretük szabad döntésével kell elfogadnunk. Ennélfogva a katolikus Egyházban a dogma értelmezésének és tanításának lényes feltétele és követelménye, hogy a Tanítóhivatal fontosabb megnyilatkozásait és meghatározásait figyelembe vegyük. Egyedülálló és páratlan jelenség az emberiség szellemi és erkölcsi életében az egyházi Tanítóhivatal. Az önmagát kinyilatkoztató isten elvi jellegű és sajátos tekintéllyel ajándékozta meg Jézus Krisztus Egyházát, tisztségviselőit, a püspökök kollégiumát, Szent Péter utódait, a római pápákat. A Tanítóhivatal az Egyház struktúrájában az a mozzanat, illetve hatóság, amely a hit tartalmát megőrzi, továbbadja, értelmezi és adott esetben előterjeszti. Az Egyház eredeti alapvető feladata volt a húsvéti kérügmát továbadni, amely már az első időkben az igazság igényével fellépő tanításként nyilatkozik meg. Az Újszövetség örökségének alapján a Tanítóhivatal története ténlegesen azonos az Egyház önismeretének és önértelmezésének történetével, amely szerint az Egyház hordozza az evangélium üzenetét és az a feladata, hogy az evangélum igazságát elevenen, változtatás nélkül hirdesse. Az első évezredben az Egyház egybehangóan és hamisítás nélkül továbbadta az apostoli hagyományokat zsinatok segítségével. Az egyetemes zsinatok vertikális (szukszcesszió) és horizontális egyházi egyetértés csomópontjai voltaki. Teológiai problémaként a Tanítóhivatal csak a keleti és a nyugati egyházszakadás után jelentkezett. Nyugaton az üdvösség közvetítésének kérdése került előtérbe, és ennek legfőbb hordozója, a római pápa személye. Az újkorban a reformáció, a felvilágosodás korában egyre inkáb az autonom értelemtől ihletett szabadság pátosza miatt kérdésessé lett a Tanítóhivatal. A mai viták előterében a Tanítóhivatal kijelentéseinek történetisége és kötelező ereje van. Vissza Tartalom Előszó 2 Hitvallások Apostoli Hitvallás (Hippolytus Romanus) 5 Apostoli Hitvallás (Keresztségi rendtartás szerint) 5 Epiphanius Hitvallása 5 Damasus-hite formula 6 Quicumque Hitvallás 7 Niceai Hitvallás 8 Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás 8 XI. Toledói zsinat Hitvallása 8 Waldiak számára előírt Hitvallás 13 IV. Lateráni Zsinat Hitvallása 15 II. Lyoni Zsinat Hitvallása 16 Paleolous M. császár Hitvallása 17 Firenzei Zsinat Hitvallása 19 Trienti Zsinat Hitvallása 23 A keletiek számára előírt Hitvallás (XIV. Benedek) 24 Az anti-modernista eskü 26 A hit megvallásának formulája (1967.) 28 VI. Pál pápa Hitvallása 28 A hit megvallásának új formája (1989.) 32 Isten misztériuma I. Damasus pápa 34 XVI. Gergely az indiffrerentizmusról, a racionalizmusról 34 XVI. Gergely Hermes Gy. tévedéseiről 34 XVI. Gergely a fideizmus, Bautain J. 35 IX. Piusz a racionalizmus tévedéseiről 35 IX. Piusz a tradicionalizmus ellen (Bonetty Á.) 37 IX. Piusz Günther A. tévedéseiről 38 IX. Piusz az ontologisták tévedéseiről 39 IX. Piusz Froschammer J. tévedéseiről 39 IX. Piusz, Syllabus 42 IX. Piusz Dei Filius I. Vat. Zsinat III. ülés 43 XIII. Leó Rosini-Serbati A. tévedései 51 X. Piusz Lamentabili decretuma 51 X. Piusz Pascendi Dominici gregis körlevele 53 X. Piusz A tomista filozófia jóváhagyott tételeiről 59 XII. Piusz Humani generis enciklikája 62 II. Vatikáni Zsinat tanítása Isten misztériumáról 72 Szentháromság Hitvallások formulái 75 Dionysius, Szentháromság és a megtestesülés (triteisták, sabelliánusok) 75 Damasus, Szentháromság és megtestesülés, Szentlélek 76 I. Bragai Zsinat, priscilianisták ellen, Szentháromság és Krisztus 76 Sens-i Zsinat, Petrus Abelardus 79 IV. Lateráni Zsinat Joachim apát tévedései 79 II. Lyoni Zsinat, a Szetnlélek származásáról 80 Paleologus császrá Hitvallása 82 Firenzei Zsinat, a Szentlélek származása 83 IV. Piusz az unitáriusok ellen 83 IX. Piusz Günther A. tévedései 84 XII. Piusz, a Szentlélek, mint az egyház Lelke 85 II. Vatikáni Zsinat tanítása a Szentháromságról 85 Hittani Kongregáció nyilatkozata a Szentháromságról 86 A teremtő Isten Az Apostoli Hitvallás 89 Vigilius Origenész ellen 89 Bragai Zsina, a priscillianisták elítélése 89 IV. Konstrantinápolyi Zsinat az emberi lélek egyetlenségéről 90 Waldiaknak előírt Hitvallás 90 IV. Lateráni Zsinat az albiak és katharok ellen 91 Paleologus M. Hitvallása 91 Viennei Zsinat, a lélek mint a test formája 91 XXII. János Ekhardt tévedéseiről 92 XII. Benedek az örményeknek tulajdonított tévedésekről 92 Firenzei Zsinat a jakobitákról 93 V. Lateráni Zsinat a neo-aristoteliánusok ellen 93 Kölni egyházi tartományi gyűlés a termetésről 94 IX. Piusz Syllabusának tételei 96 I. Vat. Zsinat a Teremtőről 96 X. Piusz, a Biblikus Bizottság válaszai 97 XII. Piusz, Humani generis enciklika 99 A Tanítóhivatal megnyilatkozásai az eredeti bűnről 99 II. Vatikáni Zsinat a teremtésről 100 Jézus Krisztus személye Hitvallások Niceai Hitvallás 102 Konstantinápolyi Hitvallás 102 I. Damasus a Szentháromságról és a megtestesülésről 102 Efezusi Zsinat Isten Fiának megtestesüléséről 102 Khalkedóni Zsinat 106 II. János pápa levele 107 II. Konstantinápolyi Zsinat 107 I. Márton, Lateráni Zsinat a monotheleták ellen 110 III. Konstantinápolyi Zsinat, Krisztus két akarata, tevékenysége 114 Viennei Zsinat 116 X. Piusz a modernisták tévedéseiről 117 XV. Benedek Krisztus Lelkének tudásáról 118 Jézus Krisztus a Megváltó Firenzei Zsinat határozata a jakobiták számára 120 Frienti Zsinat az eredeti bűnről és a megváltásról, Krisztus áldozatáról 120 II. Vatikáni Zsinat Jézus Krisztusról 121 Hittani Kongregáció az Isten Fiáról 122 Szűz Mária Jézus Anyja Apostoli Hitvallás 125 Epiphanius Hitvallása 125 Konstantinápolyi Hitvallás 125 Efezusi Zsinat, Szt. Cirill levele 125 II. János Isten Anyjáról 126 II. Konstantinápolyi Zsinat 126 I. Márton, Isten Anyja szüzessége 126 XI. Toledói Zsinat a Megtestesülésről 127 IV. Pál, az unitáriusok ellen 127 IV. Sixtus, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása 127 IV. Sixtus konstituciója 127 Trienti Zsinat a Szent Szűzről 128 V. Piusz Baius M. elítélt tétele 128 VV. Sándor Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról 128 XIII. Leó Rosmini-Serbati elítélt tétele 128 X. Piusz a keletiek tévedéseiről 129 IX. Piusz a Szent Szűz kiválósága és szeplőtelen fogantatása 129 Trienti Zsinat Szűz Mária bűntelensége 130 XI. Ince Molinos M. tévedéséről 130 XII. Piusz Szűz Mária mennybevitele 130 XIII. Leó Szűz Mária lelki anyasága, kegyelem közvetítése 131 X. Piusz Szűz Mária az üdvösség művében 132 XIII. Piusz Szűz Mária az Egyházban 132 II. Vatikáni Zsinat Szűz Máriáról 133 A Megváltó kegyelme Karthagói Zsinat az eredeti bűnről, kegyelemről 135 Indiculus 137 Ar esi Zsinat a kegyelemről 141 II. Orangei Zsinat 145 Viennei Zsinat a keresztségéről 147 Konstanzi Zsinat, Wyclif J. tévedései 147 Hus tévedései 150 X. Leó Luther M. tévedései 152 Trienti Zsinat az eredeti bűnről 154 Trienti Zsinat határozata a megigazulásról 156 V. Piusz Baius tévedéseiről 167 X. Ince Jansen tévedéseiről 173 XI. Kelemen Quesnel tévedéseiről 174 XII. Piusz Mystici Corporis körlevele 175 XIII. Piusz, A kegyelem ingyenességéről 183 II. Vatikáni Zsinat a kegyelemről 188 Eszkatológia Hitvallások 191 Vigilius, Origenész elítélt tételei 191 XI. Toledói Zsinat, Az ember sorsa a halál után 192 IX. Leó Hitvallása 192 III. Ince a bűn büntetéséről 192 IV. Lateráni Zsinat 192 I. Lyoni Zsinat az elhunytak sorsáról 193 Viennei Zsinat a beguardok, beginák tévedéseiről 193 XXII. JÁnos Ekhardus tévedéseiről 194 XII. Benedek az ember sorsa a halál után 195 VI. Kelemen a tisztítótűzről 197 Firenzei Zsinat a halottak sorsáról 198 V. Lateráni Zsinat a lélekről 199 IV. Piusz a tisztítóhelyről 199 V. Piusz Baius tévedése 199 VI. Piusz limbus puerorum 200 XIII. Leó Rosmini-Serbati tévedései 200 XII. Piusz a millenarizmusról 200 II. Vatikáni Zsinat az eszkatológiáról 200 Hittani Kongregáció az eszkatológiáról 201