Az alattvaló

"A német polgár már 1848-ban jóvátehetetlenül megijedt saját forradalmától: enyhén gömbölyödő pocakját ünnepi frakkja mögé gyömöszölte, s mély meghajlással kezet csókolt a junkernek. Azután jött a Vaskancellár, s végleg rendet teremtett. A harminchat államban kifejlődött bürokratikus, kisszerű és filiszteri pszichológiát egyetlen, összpontosított alattvalói "öntudat" egyesítette, a lecsúszófélben levő földbirtokosok és a feltörő szatócsok nagy örömére. Az uralkodó rétegek között dúlt az osztálybéke, a burzsoát dagasztotta a büszkeség, hogy ő sohasem volt citoyen, mint a Rajnán túli frivol franciák. Heinrich Mann a német polgárság ahhoz az elenyészően csekély részéhez tartozott, amelyik nem tudta megbocsátani nemzetének, hogy elsikkasztotta a polgári forradalmat. Az alattvaló Heinrich Mann-nak talán legkegyetlenebb igazságú regénye. A szépirodalomban Heine óta nem ábrázolták ilyen határozottan és könyörtelenül a "német nyomorúság"-ot. A "hős", Diederich Hessling megszemélyesítője mindannak a mocsoknak, ami a császári tróntól a kisvárosi patkánylyukakig áthatotta a hivatalos vilmosi Németországot. A humanista keserűségének és a humanista jókedvének lenyűgöző vegyülete ez a kisszerű kalandok sorozatában kibomló karakterisztikus, de mélységesen igaz jellem- és társadalomrajz. Az alattvaló prófétikusan realista alkotás. Vilmos birodalmának jellemző vonásait eltúlozva Heinrich Mann bevezet bennünket a könyv írása után húsz esztendővel létrejött hitleri birodalomba." Gyurkó László