Aranyvonat

A regény rejtetten (1. szám 3. személyben) személyes nézőpontja által és dokumentatív láttató ereje miatt az orosz-szovjet polgárháborús időszak hadifogoly-sorsból tekintett krónikáját adja. A különböző magatartás-válaszok széles panorámáját mutatja be és teszi átélhetővé. Méltó folytatása a szerző nagysikerű Szibériai garnizon című kötetének (Aranyrög-sorozat, 4). A főhős nagy érzelmi dilemmája tartja - bármilyen ideológiai kísértés ellenére - a realitások talaján a történetet: a világforradalmi illúziókkal és a hedonista ál-vörösök életvitelével szemben a hazavágyakozás vonzereje határozza meg a tanulságokban gazdag cselekményszövést. Sodródása így válik döntései által mégiscsak alakítható sorssá, mintegy ellentmondva a fogolytartók véleményének: - Az önök sorsa... Hát Istenem, egy icce árpa. Egy icce árpa, amit magasra emelnek. Ha megbillenti, akkor kiszóródik az egész icce árpa. Mit lehet az ilyet tudni? Az árpa képes azt hinni, hogy saját öntudatos akarata okozza, hogy a magasból a földre száll." Így vált ez a regény - a szerzőt és az ábrázolt tiszti közösséget belülről láttatva és kifejezve - a mindenkori magyar hadifogság-irodalom példaadó történetévé. Történelmi hátterét növeli, hogy a Szibériából visszarabolt hírhedt Aranyvonat Moszkvába juttatásának valós eseményeit is feltárja. Világirodalmi szintű munka. A történet olvasói megértéséhez kívánkozik még Cseke Györgynek a helyzetet átérző megállapítása: ,,Hogyha a hazatérés a fő cél, az ideológiák és erkölcsi tanítások is elsikkadnak. Amikor az aranyvonaton ülve azt látják, hogy az egyik falu ég, lakói pedig a sínek mellé letérdepelve könyörögnek segítségért, nem állíttatják meg a vonatot - nehogy ,,történjék valami", és ne tudjanak eljutni Moszkváig, ahonnan már közelebb van Európa, közelebb az otthon. A regényben megjelenő, mobilis és esetleges vörös vagy fehér ideológiai csoporthoz való pártolást, illetve az ezek mentén alakuló (érdek?) ellentéteket nem érdemes mélyen gyökeredző elköteleződésként tekinteni. Nem az ideológia az, ami elsősorban számít, sokkal inkább az a fontos, hogy tudják, kire kell lőni. A pontos elvi és gyakorlati helyzetekről gyakran nincs is tudomásuk." Turcsány Péter