Angyalimosoly

Puskás Margó versei megállítanak az élet rohanásában, egy időre kiragadnak belőle és segítenek egyfajta szemlélődő helyzetbe érkezni, mintha a Margóban élő angyal szemével mosolyoghatnánk mi is a világra. Ez a nézőpont aztán bármely élethelyzetben segíthet előidézniazt az angyali szemszöget, ami jóval közelebb áll valódi énünkhöz, mint bármely más tudatállapot. Hála és köszönet ezért neki, hogy verseivel emlékeztet bennünket, kik is vagyunk valójában. (Egres Katinka, színművész) Azon tűnődöm, hogy mi érdemes megosztásra mindabból, ami körülölelte ezeknek a verseknek a születését. Arra jutottam, hogy a megnyilvánult élet az. Minden szépségével, minden szomorúságával és mindent átható szeretetével. Hiszen amiről én írok, megélték már sokan mások is, ezek a gondolatok megfogalmazódtak már szinte minden ember lelkében. Ahogy formába öntöttem, talán megtalálja az útját a kedves olvasó szívéig, néhány pillanatra felemelve őt, visszarepítve abba a szép emlékbe, abba a szomorú pillanatba, ahol az élet több volt, mint egy átlagos nap, ahol az élet gyönyörűségeket szórt elé, hogy aztán megtapasztalva annak hiányát, újra keresni kezdje azt a többet. Amikor ilyen érzések katalizálódnak bennünk, akkor talán mosolyog ránk egy angyal valahol. Egy Angyalimosoly. (Puskás Margó)