Angyal a karjaimban

Elizabeth szíve őrült ritmusban kezdett kalapálni, mikor észrevette, hogy Beau izmos teste elmerül a tó felszínének varázstükrében. Megbabonázottan állt a vízben, csak gyönyörködni tudott a férfiban. Szemében vad éhség lobogott; olyan vágyódás, melyet nélkülöző lelke már nem bírt tovább elviselni. Pánik fogta el s rettegés lett úrrá rajta. Ma este nincs mentsége a gerincét végigborzoló gyönyör érzésére, a testét elöntő, égő ujjakkal kínzó, perzselő lázra, nincs mentsége a vágyakozás forró lángjaira, melyek a patak hŰs vize helyett folyékony tűzzel ölelték testét, simogatták, nyaldosták nőiségének bársonyos redőit... míg szinte nyöszörgött az édes kíntól, remegve várva, hogy az egyre közelebb sikló férfi megérintse végre... A selymesen vizes érzések világában bőrén érezte a férfi bőrét. Megborzongott. Lebegtek a víz ágyán, a csobogó hullámok párnáin. Mintha végtelen lett volna ez a csillagtükröző, vadonbéli fürdő, s parttalan lenne a feketeezüst örökkévalóság. Egyedül az érzések léteztek, Elizabeth pedig szinte szédült a gyönyör keltette mámortól...