Általános földtani szemle 14.

BEVEZETÉS Knauer József Az időrétegtan primátusát eltulzó, több évtizeden át uralkodó szemlélet ellenére a magyar földtani gyakorlatból sohasem veszett ki teljesen a terepi megfigyelések segitségével elkülöníthető, illetve (viszonylag) önállónak nyilvánítható, kézzelfogható és ennélfogva természetes kőzetegységek használata, például a Dunántuli Középhegység földtani térképezésében és kutatásában. Némelyik ilyen egység megőrizte elődeinktől kapott nevét (kiscelli agyag, dachsteini mészkő), a legtöbb azonban különféle eredetű, gyakran változó névvel szerepelt, melyeken azonban fel kell ismerni az adott képződmény azonosításának szándékát. Ez a lényegében kőzetrétegtani szemlélet és gyakorlat ujraéledt és rohamosan teret nyert 1981, a Magyarhoni Földtani Társulat Öslénytan-Rétegtani Szakosztálya által a tárgyban rendezett vitaülés, a Rétegtani Lexikon "Magyarország" kötete 2. kiadásának elkészülte (1972-73) óta. Ezt a folyamatot hathatósan segitette "A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalmazásuk irányelvei" megjelenese (1975).