Állóképek - Önéletrajzi regény

,,A kezelés hónapjaiban jegyzeteket készítettem, és a jegyzetek alapján belefogtam ennek a krónikának a megírásába. Hamarosan elszakadtam a kiinduló élethelyzettől, elhalványult a pszichiáter spanyolos-kreol arca, köd nyelte el a rendelőt, és írás közben novellákra, karcolatokra, tárcákra emlékeztető szövegegységek születtek, amelyeket állóképeknek neveztem el, az agykéreg ugyanis hajlamos tömbösíteni az eseményfolyamokat, különösen akkor, ha sokk, riadalom, istennyila csap a halandóba - jelen esetben belém. Két könyv keletkezett, amelyeknek - nem véletlenül - az Otthon, illetve az Idegenben címeket adtam. Az írás folyamatában derült ki, hogy steril formában emlékeket felidézni nem lehet, az otthoniakat árnyékolják az itteniek, és az ittenieket átszínezik az otthoniak. Az is világossá vált, hogy mindenkinek annyi élete van, ahányszor azt végiggondolja, egy emlékfolyamot másodszor ugyanúgy elmesélni lehetetlen."