Állítja Pereira

Tabucchi több szempontból is rendhagyó alkotó: hithű toszkán, de Portugáliáról mesél; Portugáliáról mesél, de olaszokról szól; rólunk szól, de megpróbálja az egész életet szemlélni (inkább szemlélni, mint átérezni, vagy megérteni). Azután, Pessoa híres csodálója, de Gadda a kedvence, akit azonban iróként nem követ. Novellistaként és regényíróként ismert (ki ne olvasta volna a Sostiene Pereirát, vagy még előbb a Piazza d'Italiát?) napjait megosztva tölti majdnem-szülőfaluja, Vecchiano ("majdnem", mert Tabucchi Pisában született, és szülővárosa sokat jelent neki), Firenze és Siena között, ez utóbbi egyetemén tanít portugál irodalmat. Újlatin filológus, akinek szokványos egyetemi karriert kellene végigjárnia, ám ugyanakkor nyugtalan íróember is, aki aggódva tekint a strasbourgi-párizsi Nemzetközi Íróparlament felé, hogy legyen egy intézményes helye, mint mondja, a szabad és nyugtalanító "irodalmi szövegeknek", s azok hatással is lehessenek személyek és népek életére.