Ahová a szíved húz

FÜLSZÖVEG "Azon az éjszakán hirtelen rájöttem valamire. Arra, hogy a mi lelkünk és testünk között rengeteg kis ablakocska van; s onnan - ha azok nyitva állnak - különböző érzelmek érkeznek, távoznak, de ha félig zárva vannak, ezek az érzelmek csak átszivárognak. Csak a szerelem képes azokat, mint egy széllökés, egy csapásra tágra nyitni." Egy idős asszony - magányosan otthonában - távol élő fiatal unokájának egy levelet ír napló formájában. A maga módján ez egy szerelmes levél, egy kísérlet újból "összevarrni" a korkülönbségből, meg nem értésből bizonytalanságba került kapcsolatot, mely a gyermekkortól egyesíti őket ebben a gyönyörűen nehéz történetben. A nagymama életében először egy merész lépést tesz és kitárja szíve titkait. "Ha megértettem volna, hogy a szerelem első minőségi foka az erő" - akkor az egész életem valószínűleg másképpen alakult volna. Élete eseményeiből - zárkózottan leélt gyermekkor; egy unalmas és előrelátóan gondolkodó férfival kötött házasság; élete egyetlen szerelmétől született leánya, konfliktusokkal teli kapcsolatuk, tragikus halála, melyért felelősnek érzi magát - semmit sem titkol el, még olyan áron sem, hogy keménynek és kíméletlennek tűnik, elsősorban magával szemben. Őszintén beszél érzéseiről, tartózkodva a hamisságtól és álerkölcsiségtől, s mindezeket nem azért teszi, hogy lelkiismeretén utólag könnyítsen. Ez az asszony - aki csaknem egy század történelmét élte át - arra szeretné unokája figyelmét felhívni, hogy az ember igazi ellensége a szív mélyén fészkel, és az egyetlen utazás, melyet érdemes megtenni, azt magukban kell megtenni, meghallani a belső hangot, mely lényünk legmélyén szól hozzánk.