A világháború kálváriáját járva

Fél éve már, hogy ránk szakadt a háború minden borzalmával. A vérözönt a könnyek tengere múlja felül. Ámde döntés még nincs. És jóllehet igazságos ügyünk tökéletes diadala felől meg vagyunk győződve, tudjuk, látjuk, hogy vad ellenségek környékezik hazánk határait, hogy betörve erre a nekünk drága, mondhatnám szent földre, vérbe, gyászba, pusztulásba fojtsák a magyar nemzetet. Zichy Gyula püspök körlevele 1915. február 15. 1916. november 21-én este 9 órakor Schönbrunnban meghalt jó királyunk I. Ferenc József. November 30-án temették a kapucinusok sírboltjába. Rekvirált (háborúba, ágyúnak) 3 harangunk utoljára meghalt királyunkra kongatott meg, és őt siratta el, - utána elnémultak, meghaltak. Historia Domus Babarc, 1916. Mindig több és nagyobb közöny mutatkozik a vasárnapok és ünnepek megszentelése körül. Minél tovább húzódik a háború, a nép annál közömbösebb, annál romlottabb lesz. Nyári időben vagy a munkára mennek, vagy Pécsre utaznak, vagy a bánya köti le őket, szóval mindenki és mindig talál okot arra, hogy a szentmisét elmulassza. Télen szorgosabban járnak ugyan szentmisére, de a férfiak nagy része ekkor is hiányzik. A ruhahiány, és különösen a lábbeli hiánya is sokat tart vissza. Litániákon különösen kevesen vannak, férfi alig néhány. Rózsafüzér ájtatosságra, nagyböjti litániákon és rorátékon nagyobb a részvét, de a háborús litániákat teljesen el kellett hagynunk. Historia Domus Hosszúhetény, 1917. Trónok dőlhetnek romba, rendszerek bukhatnak alá a semmiségbe, falvak, városok, országok, nemzetek pusztulhatnak el, de ha minden trón romba dől is, ha minden palota, minden ház, minden kunyhó vagy minden templom porba omlik is, akkor is legyőzhetetlenül állni fog a kereszt, ha másutt nem, a csataterek, a temetők apró sírdombjain, és mi keresztény milliók, akik hiszünk a feltámadásban, hiszünk a keresztény világ újjászületésében is! Azért hát vissza Istenhez! Dunántúl, 1918. november 21.