A velencei Tiziano élete

Tiziano, az agg mester, 99 éves? Vagy tízzel kevesebb? Maga sem tudja már, hiszen mindig lódított, idősebbnek mondta magát. először, hogy felvegyék festőinasnak, hogy bekerüljön Gentile majd Giovanni Bellini műhelyébe, később a festők céhébe, azután, hogy önálló lehessen, hogy felnőtt férfinak tekintsék a nők, és elnyerhesse őket. Velencében, mint annyiszor, most is pestis dúl, lehet, hogy őt is elragadja. Papírra veti hát emlékeit. Így indítja regényét D. Weiss Tizianóról, és ad mindehhez háttérként színes, lenyűgöző korképet. Érzékletesen és szuggesztíven írja le a kortársak, festők, patríciusok, fejedelmek küllemét és egyéniségét; ugyanakkor főhősét befelé néző, töprengő, önmagával elégedetlen, lelkiismeretével gyötrődő érzékeny emberként ábrázolja, akinek műveiben pogány érzékiség és vallási pátosz váltakozik egymással, ahogy életében is szenvedélyes temperamentum küzdött a kiegyensúlyozott méltósággal.