A történelem mint tervező - Egy bécsi utca, a Mölker Steig

Az építészet nem csak abból áll, amit látunk. A napjainkban is látható építészeti teret az is formálta, ami az idők során eltűnt, ami még elbontása előtt környezetét befolyásolva, nyomot hagyva tovább él. Az eltűnt múlt hatásában ma is jelen van. Szeretném, ha a leírt gondolatok elősegítenék annak megértését, hogy az épületek, az építészeti terek nem szükségszerűen tudatos emberi tervezés eredményei. A városok alakulásában ugyanilyen mértékben közrejátszottak az építészeten kívül álló erők, társadalmi, kereskedelmi, katonai kényszerek és történelmi tényezők, a múltból átöröklött szokások és a véletlenek. Az elénk kerülő építészeti mű vagy városi térkompozíció minden esetben az alkotók és a körülmények kölcsönhatásának eredménye. A Mölker Steigről szóló írás annak illusztrálására példa, hogy lassúbbra fogva lépteinket, pihenőket tartva, a tér legkülönbözőbb aspektusaira gondosan odafigyelve egy gazdagabb világot fedezhetünk fel. Ebben a felgyorsult, célirányosan közlekedő világban sétáljunk úgy, mint egy japánkertben, ahol minden tipegő, kőlap megállásra és körültekintésre kényszerít. A Mölker Steig változatosságánál fogva különösen alkalmas a legkülönbözőbb térkoncepciók megértésére, elméleti tételek megfogalmazására, tanulságok levonására.