A tollas kígyó fiai - (Dél- és közép-amerikai népek meséi)

Alkonyodik. Az asszonyok és gyerekek a tisztás szélén fát gyűjtenek az éjszakai tűzhöz, azután lassan a kunyhókba húzódnak. A bársonyos sötétség váratlanul, átmenet nélkül beborít mindent. A tisztás széli bozótosban szentjánosbogarak villannak. Tökéletes a csend, csak cirpelés, brekegés, zümmögés hallatszik a szavanna meg a folyó felől. S ekkor tompán, rezegve megszólalnak az indián bambuszfurulyák. Először ritmikusan búgnak, majd emelkedve a fülledt éjszakába szórják különös dallamaikat. A kunyhóban öt indián ül. Közöttük tűz parázslik, mellettük a maniókalisztből főtt ital. A dalolás után következik a meseszó: "Régebben az ég sokkal közelebb volt a földhöz, mint manapság. De a madarak elhatározták, hogy kicsit feljebb emelik..." A trópusi őserdők különös világa, ismeretlen tájak, ismeretlen szokások, különleges növények, állatok, "az élet kezdete" tárulkozik az olvasó elé ebben a mesekötetben. Boglár Lajos hosszú időt töltött a Mato Grosso négyezer méteres fennsíkjain, együtt halászott, vadászott az indián férfiakkal, velük hallgatta az esti meséket, részt vett szertartásaikon, segített gyógyítani gyerekeiket. Ő válogatta kötetünkbe - a mi olvasóink részére - az indiánok legszebb meséit, eredetük képzelt történeteit. A sejtelmes, különös mesevilágot a legjobb magyar műfordítók dolgozták át, hozták közel a gyerekekhez. Würtz Ádámnak az indián népművészet hagyományaiból táplálkozó rajzai teszik még gazdagabbá a Népek Meséi sorozat legújabb kötetét.