A tigris

Stefan Gregory, a seriff, olyan sebesen vágtatott lefelé a dombokon, hogy a Pablo völgyéből kilóduló szél kétfelé fésülte vastag bajuszát. A seriff mogorván tekintett a gondozott, zöld kockákra, amelyek félbeszakitották a sikság szürke egyhangúságát és a folyó közelében magasodó ciprusokra. Valami idegen nyelven mérgelődött magában. Nem hiába az a hir járta felőle, hogy a Gregory név elferditése egy egészen más névnek, amilyet csak valahol nagyon messze - Szibériában, Bulgáriában, vagy éppen Oroszországban, bár egészen bizonyosan senki sem tudta - hogy hol viselnek. Azt azonban mindenki tudta egészen bizonyosan, hogy Stefan Gregory hamisság nélkül való férfiú, és bátor ember a talpán, mint talán senki más. Egyhangúlag tették meg seriffnek és minden alkalommal újra megválasztották. Hiszen senki sem értett nála jobban ahhoz, hogy ennek a délnyugati földcsiknak a tarka-barka lakosságát rendben tartsa. Gregory eléggé jól beszélt spanyolul és természetesen angolul is. Még a lengyelekkel is, akik egyre jobban elszaporodtak a bányatelepeken, a maguk anyanyelvén tudott tárgyaln