Cacus barlangjában

Előszó: Szent Ferenc prédikál a madaraknak Jertek rigók, cinegék, barázdabillegetők és veréb kistestvérek, mert az emberek, akiknek füle lenne a hallásra az ivóban ülnek s üvöltenek, ti is rozsdafarkúk, pacsirták, hadd mondom nektek: más fiókái a ti fiókáitok, nekik is -szííít- hanggal jelezzetek, ha sikló vagy macska közeleg. Üzenem a kakukknak: nézzen lelke legmélyére, szégyene, amit művel más fészkére, hiszen mindnyájan elfértek a dús lombos fákon, de verekedve nem, hát csőrötökben olajág legyen. Az Úr mindőtöknek hullatta magvait, hát hagyjátok a többieknek a fele mait, ne legyen gondotok a betevő rovarra, magra, aki tollatokat festette, cifrázta, enni-inni is ad, hiszen gyomrotokat is ő formázta. Nem búbozgatni aztán, csak fiókáitok anyját, az anya lelke fiókáitok lelke, ösztöni vágyatok kergetése és minden más a kígyó cselvetése. Hívságos tollaitoktól, külsőtöktől nem kell szabadulnotok, mint tettem egykoron én, ne tudjátok meg mit éreztem mezítelen Assisi főterén. Hajnalban telitorokkal dicsérjétek az Urat, (csak a denevér s az uhu alhat), irgalmas légy ezért hát sas, sólyom, vércse testvér, magasztos énekét ölitek, akinek vékonyába karmotok döfitek. Fülszöveg: Dinyés László 1948-ban született, képzőművész. Budapesten él. Ez negyedik önálló verseskötete. (Éji bogár, Anjou-vakírás puha selymeken, A falnak)