A szociálpolitika alapfogalmai

A szociálpolitika mint a polgárok jólétéért a leginkább közvetlenül felelős ágazati politika az össznemzeti termék 20-40 százalékát használja föl a modern piaci társadalmakban. A polgárok igényeinek hatására hatóköre a második világháború után roppant mód kibővült. Előbb-utóbb vagy folyamatosan szinte mindnyájunkat érint, ha gyerekek, betegek, idősek vagyunk, ha adózunk vagy adókedvezményt kapunk, ha valamilyen válsághelyzetben nem tudunk segíteni önmagunkon. S mindez számtalan különböző típusú elkülönült intézményben, sajátos elvek és szabályok szerint, az eltérő érdekeket képviselő csoportok vitáinak kereszttüzében történik. A meglepő az, hogy egy társadalmi szerepét és anyagi forrásait tekintve is ennyire jelentős ágazat csak lassan alakította ki, és tette taníthatóvá azokat az ismereteket, tudásokat, készségeket, amelyek a szociálpolitika jó működéséhez szükségesek. Ez a megállapítás a nyugati országok többségére is érvényes. Az államszocialista rendszerek különösen hátrányban voltak a diszciplína művelése szempontjából. Évtizedekig - talán csak Magyarország kivételével -, szinte az összeomlásukig, e rendszerek azt tartották, hogy ideológiavezérelt politikájuk minden szociális bajnak vagy hiánynak elejét veszi, tehát önálló szociálpolitikára nincs szükség. A ,,szocialista", azaz piacmentes gazdaság, a foglalkoztatás, az árrendszer általuk jónak vélt, azaz politikának alávetett működése e felfogás szerint mindenkinél biztosítja a megfelelő szintű szükségletkielégítést. Ez többek közt azt is jelenti, hogy munkanélküliség, szegénység, hajléktalanság nem fordulhat elő - foglalkozni sem kell tehát velük... A szociálpolitika voltaképpen a társadalompolitika gyakorlati megvalósításának egyik terepe. Egyetlen könyv nem képes valamennyi részletét bemutatni, ez a kötet is csupán bevezetni kíván abba. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".