A szerelem művészete

Jellegzetesen antik tanköltemény, különössé, páratlanná térmája teszi. Híre természetesen rosszabb, mint maga az alkotás. Sokáig pornográf műnek tekintették. A mai olvasó számára azonban semmiképp sem taszítóak a valóban bővérű erotikával, antik természetességgel és nyíltsággal megfogalmazott tanítások. Ovidius - könyvekre osztva művét - valóban tanítani akar - de csak látszólag. Nem versbe szedett szexológiát ad. Pajzán történeteket, mitológiai példákat, kedves, sikamlós párbeszédeket, ironikus álfilozófiát ötvöz ragyogó verses elbeszéléssé, a legjobb Ovidiuszhoz, az Átváltozások költőjéhez méltó kompozíciókká. Amikor tipizál, amikor a hosszú combú vagy éppen rútarcú nőnek ad tanácsot a leghelyesebb szeretkezési figurához, amikor a csábítás fokozatait ecseteli, vagy a kéj fokozásának módozatait taglalja, sohasem válik orvossá, házassági tanácsadóvá: konkrét figurákat ír le, elbűvölő alakokat, helyzeteket teremt, életörömtől duzzadó tájat kerekít alakjai mögé (alá), érzelmi hullámzásokat elevenít meg költőien. Elbűvölő az a verselés is, amelyen keresztül hozzánk szól a költő: zengő, dallamos ritmikája, remek szóképei, metaforái ellenére a szöveg egy pillanatra sem válik túl költőivé, a tartalmat elfedő "zengő keretté", sem prózaivá, élőbeszédszerűvé. (Legeza Ilona)