A szép Palásthyné a más álmában közösül és egyéb elbeszélések

- Nekem semmi se sikerült! Málészájú voltam világéletemben! Amit ember életében elmulaszthat, mulasztottam! Amit elverhettem kockán, elvertem! Amihez nyúltam, arannyá vált, és minden aranyam elolvadt, mint a hó a napon! Aki ráintette tétjét, rajtavesztett! Aki kinyújtott kezemben bízott, megütötte magát! Nincs a teremtésben gyalázatosabb, a reményben vesztesebb, mint én. Én, akinek becsvágya se kincs, se hatalom, sem érvényesülés, se vérfürdô, hadmenet, királysír, se szentség betöltő malasztja nem volt, egyes-egyedül a szerelem felséges édessége és minden ezredévben egyszer visszatérô üstökös csudálatossága! Hiába rágsz, rúgsz, dögönyözöl és gyomrozol, hasztalan minden marcangoló tudományod, rajtam kicsorbul a cinizmus metafizikája. Megvetem meghunyászkodásod, és gôgömmel fogaid alagútján, íme, Üdvömbe repülök, mert íme! Sikerült és csak nekem sikerült, ami se remetének, se pártcsászárnak, se koldusnak, se milliárdosnak nem adatik, és ami embernek ezer mérföldkörben a Föld hátán elôttem mögöttem, ezer esztendőnyire az idô ökörnyálidegén elôttem - utánam csak egyetlenegyszer sikerül. Megtaláltam az Asszonyt, akihez kedvességben, okosságban, szépségben fogható míg a világ nincs, nem volt és nem lehet, mert ízrôl ízre, porcikáról porcikára a teremtô szándék kezdetétôl fogva Páromul szabatott...