A szélhalászok

Részlet a könyvből: "Az estély rendkívül vidám hangulatban zajlott le. A nagy férfiú kitűnő kedvében volt és még éjfél előtt három pompás aforizmát tálalt a hálás hallgatóság elé, kettő a militarizmusról szólt, egy pedig a lelkiismeretről. A nagy férfiú rendszerint csütörtökön fogadta barátait és híveit. Hogy miért tartogatták magukat az emberek az ő híveinek, az nem volt egészen világos. De remélték, hogy a nagy férfiú idővel mégis csak megírja a könyvét, amelyben tisztán és világosan benne lesz majd mindaz, amiben a híveknek hinniök kell. Sőt azt mesélték, hogy a könyv szedésre készen áll már és alapelve az egyház és a kultúra kibékítése. Valahányszor a nagy férfiúnak jókedve kerekedett, a barátai minden ragyogó és szellemes ötletében a készülő könyv valamely csillogó részletét látták s ilyenkor a mester, aki egyébként olyan tartózkodó volt és két kis zöld szeméből olyan hűvösen nézte a világot, egészen más embernek látszott. Ajkairól riadt szárnyasok gyanánt lelkes és tüzeshangú szavak röppentek fel, amiket az intellektuellek még sokáig emlegettek. Néha még az újságok is megemlékeztek róla. Vajjon az extemporált megjegyzések valósággal a Krisztusról készülő könyv részletei voltak-e, azt senki sem tudta megmondani."