A síkság városai

FÜLSZÖVEG "Amikor már nem látta kissé felemelkedett a kengyelben. Mintha utánakiálthatna. A fiú vissza se nézett. Amikor végleg eltűnt a távolban a lovas még maradt egy ideig. Elengedte a gyeplőt és egyik lábát keresztbe rakta a nyeregszarvon és hátratolta a kalapját és előrehajolt és kiköpött és a vidéket szemlélte. Mintha azt várta volna, hogy a táj elárul valamit arról az alakról amelyik az imént átvágott rajta." Maguknak való cowboyok, akik ritkán szólalnak meg, de ha igen, annak súlya van. A magányos emberek bajtársiassága, leleményes és megszokhatatlan összhangjuk a természettel és otthonos idegenkedésük az úgynevezett civilizációtól. Az erőszak kíméletlen élessége. A Határvidék-trilógia záró darabjában, A síkság városaiban minden benne van, amiért Cormac McCarthyt nagyra tartják tisztelői: a vadnyugat alkonya elemi erejű, egyszerre realista és mégis jelképessé váló ábrázolásának lenyűgöző eszköztára.