A sah drágakövei

Az egész nép tudomást szerzett arról, hogy a perzsa sah kedvenc lovának ajándékozott két pompás, és olyan óriási rubintkövet, amelyek értéke elég lett volna Hamadan város lakosságának ellátására, egy egész éven át. A nép egyre izgatottabban tárgyalta a fejedelem tékozlását, és a szegények, akik rongyaikban mindennap új gondok keresztjét cipelték, hogy miképpen szerezzék meg éhező családjuk számára a legszükségesebbet, állandóan azon fantáziáltak, milyen elégedetten élhetnének, ha csak egyetlen szilánkját kaphatnák meg a tűzfényű drágaköveknek, amelyek egy közönséges állat ékességei lettek. A sah is tudomást szerzett népe hangulatáról és forrongásáról. Közhírré tette tehát az egész országban, hogy nem ajándékozza kedvenc lovának a két rubintot, hanem annak a leghűségesebb alattvalójának juttatja, aki a következő hét egy meghatározott napján a főváros nagypiacán jelentkezni fog...(részlet)