A perem-lét könyve

Jan Kuntur orosz nyelvű, család- és utónevű, uráli hitvilágú, az egész világirodalomban otthonos, városlakó értelmiségi írja magáról: "A nyelv változik, eltűnik, a néptudat eltűnik, / a vér megmarad mint tudat alatti önérzékelésünk / e világban, ezen a földön, amelyből származik. / Születésem jogán én e hegyek és fák folytatása vagyok. / ... / Bennem a kötés, mely összefogja a különféle végeket." Ép, magas szellemű önazonossága megrendítő. És rajta kívül csak Isten tudhatja, mibe került - kerül - ez neki. Szellemiségénél csak munkái figyelemreméltóbbak. Térben-időben egyetemes ember hangján szólnak, kivételes tehetségre utalón. Kivételes érzékenységre utalón. Ahogy a görög Szapphót, a japán Komachit, a kínai Xhin Shant - nőköltőket - belülről idézi egyik versciklusának bonyolult szövetében. Ahogy leír másféle, forrásvíz-tiszta sorokat: "Forgolódom az utcák barlangjában / télen felébredt medve." "Vessük be a hálót, Nyikoláj! / Én erről a partról, te meg a túlsóról: / két apró figura az őselemek közt / az aggasztó határon." "Szőnyegem porlepte. Ingujjam szakadt. / Elöl fellegeidben megvilágosodások / s messzi fellobbanások. Meg egy csésze tej." Velünk rokon világú, figyelmünkre érdemes valaki Jan Kuntur. Kiss Anna