A párisi Notre-Dame II.

Néhány éve annak, hogy e könyv szerzője végignézve, vagy inkább végigkutatva a Notre-Dame-székesegyházat, valamelyik torony homályos zugában ezt a szót pillantotta meg, a falba bekarcolva: ANAGKH. Ezek a régiségtől megfeketedett, a kőbe elég mélyen bevésett görög nagybetük; formájukban, állásukban a gótikus írásmód egynémely sajátsága - ami mintegy el akarta árulni, hogy középkori kéz írta ezeket a betüket - és főképen gyászos, végzetszerű értelmük hatott élénken a szerzőre. Kérdezte magától, megpróbálta kitalálni, milyen lehetett az a gyötrődő lélek, mely nem akarta elhagyni ezt a világot anélkül, hogy a bűn vagy a balsors e bélyegét ráüsse a régi templom homlokára.