A nagy megbékélés

Csu Jün, a túlfinomult lelkű klasszikus kínai költő belekeveredik a Gau Dzu-féle polgárháborúba, s rá kell döbbennie, hogy az osztályharc viharaiban éteri költészete sem mentséget, sem magyarázatot nem ad opportunizmusára. Vang, a filozófus, miután felismeri, hogy nem a jó és a rossz, hanem a kisebb és a nagyobb rossz közt kell választania, cinikusan a nagyobbik rosszat választja. Gau Dzu, a parasztvezér, tudatára ébred, hogy nem az elnyomottak igazáért, hanem az önmagában való hatalomért vív kíméletlen háborút, s a törvényes monarchiánál sokkal zsarnokibb és véresebb egyeduralkodó lesz. Tézisekké kristályosodó felismerések mozgatják Volker Braunk modelldrámájának szereplőit. Az NDK-irodalom középnemzedékéhez tartozó, indulataikban és metsző ítéleteiben örökifjú szerző (aki drámái mellett lírájával és prózájával is híressé vált) hiszi és vallja: a zsarnokivá torzult hatalom árnyékában sem lehet puszta illúzió a felszabadító erejű társadalmi cselekvés.