A nagy ember

Részlet a műből: "Várakozással és kíváncsisággal jött Miklós ebbe a távoli egyetemi városba, de már az első órákban ellankadt benne az utazó kalandvágya. Olyanforma érzés kerítette hatalmába, mint a temetőlátogatót, akinek régi sírokat mutatnak s egyetlen lépést sem tehet a zöld hantok, fák, virágok között anélkül, hogy a halál közelsége ne dermesztené meg tétován föl-fölbukkanó érzéseit. Alighogy kiszállott a vonatból, megcsapta a város fullasztó, furcsán lágy, súlyos, szinte folyékony levegője. Úgy érezte, rosszindulatú erők lappanganak köröskörül a város megszokott s hétköznapinak tűnú alkotóelemei mögött. A házak, az úttest aszfaltja, az ablakok, az útszéli fák, a lámpaoszlopok, a villamosok, a kocsik mind valami rejtet és megnevezhetetlen hatalmasságot idéztek agyába. Tekintete hasztalan kalandozott erre vagy arra, nem tudott menekülni a kiismerhetetlen veszély nyomasztó érzésétől."