Francesco Sorti

Monaldi - Sorti Imprimatur könyvét szeretném az Önök figyelmébe ajánlani. Miért pont az Imprimatur? Mert egy thriller, gyilkosokkal, kémekkel, összeesküvésekkel és természetesen némi csavarral. Mert titkokat mesél el az egyház és a világi uralkodók kapcsolatairól és összefonódásairól, minden máz nélkül bemutatja az egyház politikai hatalmát. Olyannyira, hogy Olaszországban a Vatikán nyomására betiltották a könyvet. Akinek tetszettek Druon vagy Ken Follet történelmi regényei, azok újabb kiváló olvasnivalóhoz jutnak az Imprimaturral. Jönnek a hosszú téli esték, én pedig várom a sorozat következő részeit.

A sorozat eddigi részei közül nekem ez tetszett a legjobban. Mindegyik könyvük nagyon jó, és hihetetlen történelmi titkokat tárnak fel. Megdöbbentő, érdekes olvasmány ez a könyvük is.

A történet valóban nagyon hosszú, és kicsit elnyújtott, de megéri elolvasni. Az írópár ismét egy nagyon érdekes történelmi titkot tárt fel. Ismét bebizonyították, hogy nem minden az, aminek látszik. Összességében nagyon jó könyv, ajánlom.

Nagyon jó könyv. Én nem szeretem a történelmi jellegű könyveket, ennél is kicsit nehezen indult be a történet, nehéz megjegyezni, hogy ki kicsoda, de utána a cselekmény magával ragad és már alig lehet letenni. Elgondolkodtató, hogy a múltban mennyi minden nem úgy történt, mint ahogy azt tanítják, és mennyi minden befolyásolhatja a történelmet, amiről mit sem sejtünk. Részemről 5 csillagos!

Kissé csalódás volt az első rész után. Túlságosan elnyújtották az egyes leírásokat XIV. Lajos érzelmi állapotairól. Azonban a kor, illetve az európai királyság, nemesség, valamint a hatalmi viszonyok tetszetős bemutatása mégis végig tudott vinni a könyvön.

Nekem az Imprimatur, a Veritas és a Mysterium nagyon tetszett, várom a további köteteket is. Mindenkinek ajánlom, aki szívesen olvas a levéltárakból kibányászott furcsaságokról. A mellékletek szerint minden hiteles, a szerzőpár ezekből a forrásokból képes lebilincselően izgalmas regényeket alkotni, amelyeket alig lehet letenni.

Nekem nagyon bejött. Azt az egyet bánom, hogy túl szaggatottan olvastam a könyvet- túl sok szünetet hagytam egy-egy fejezet között - , mert a végére igencsak beindult a történet, és csak kamilláztam. :-) Kíváncsian várom a következő részeket!!

Ezt a könyvet szerintem a Eco A rózsa neve műve ihlette. Plusz még Merle Francia história történetfolyama. A szerzőkről érezhető, hogy kiválóan ismerik a forrásokat, ámde nem gyakorlott írók. A sztori jó. A környezet viszont.. A középkori (OK, elhagytuk 1640-et, újkori) környezetben a mindenes szolgafiú és a földalatti ereklyevadászok egyaránt tisztában vannak a latin nyelvvel, a héber igeragozással, valamint a korabeli politikai viszonyok (újra)értelmezésével. A regényben a szereplők felénk fordulva elmondják nézeteiket és verzióikat. A dramaturgia szinte csak ezt a célt szolgálja. Fejlődni senki sem fejlődik, ha csak nem számítjuk ide, hogy az elbeszélő egy idő után megtanul főzni.. Ezzel együtt érdemes elolvasni, az a mondat különösen izgalmas lehet számunkra a Függelékben, ahol arról írnak, lehet, hogy a magyar területeket csak azért szabadították fel a török uralom alól, hogy eladhassák a Szerémséget szinte azonnal. Ezzel együtt számos érdekes dolgot tanulhat az ember, mindezt monográfiákból sosem vennénk a kezünkbe.

Állithatom,hogy az"Imprimatur"az egyik legérdekfeszitőbb kőnyv,amit valaha olvastam.Egyfelől izgalmas,tele váratlan fordulatokkal, másfelő akarva-akaratlanul is gondolkodóba ejti az olvasót a 17. századi nagynevü uralkodók minden korláton tulmenő harca a hatalomért, a területekért letarolva mindent és mindenkit aki gyengébb vagy csak kissebb.De ami legjobban gondolkodóba ejt a nagy talány,a vád amivel illetik XI. INCE pápát.A kőnyv egy politikailag nagyhatalmu, korrupt,manipulativ,piszkos üzletekbe is szemrebbenés nélkűl belebonyolódó uzsorást mutat be az ő személyében, aki markában tart tőbb nagyhatalmat.Ezzel ellentétben a tőrténelem tiszta, szentéletű emberként mutatja be akit még boldoggá is avattak.Az évszázadok homálya, félő mindőrőkre fedve hagyja az igazságot.Mindenesetre a kőnyv épp elég adattal és"bizonyitékkal"támasztja alá állitásait ahhoz,hogy az olvasó komolyan elgondolkodjon annak valóságán vagy valótlanságán.