A nagy Ő

- Mondja Kovácsné, hát miért nem várja meg az urát, miért egyedül tologatja azt a kanapét? - Hogyisne, hogy még ő is rajta üljön... Mert egy nő, dolgozzék bármilyen beosztásban, feltétlenül tudjon főzni, mosni, vasalni, bútort tologatni, angyali türelemmel gyereket nevelni, hímezgetni, mindeközben karcsúnak, fiatalnak és szépnek maradni, bombázni a férfiszíveket, egyidejűleg hűséges asszonykának is lenni - ám ha mellesleg egy multinacionális cégnél csúcsvezető, főkönyvelő egy banknál vagy kétkezi miniszter, hát egészségére, de azt tegye a szabadidejében. És mi van akkor, ha erről az illető nőneműnek is van véleménye? Ráadásul elég markáns? Akkor az már nem is rendes nő? Vagy csak ír egy ilyen könyvszerűséget? Mi ez?! Látszólag könyv, hiszen vannak benne oldalak, mondatok, betűk és illusztrációk. De egyszerre legalább három dologról szól? Hogyan kerül bele egy múltszázad eleji szakácskönyv? Kinek mi köze egy házasság történetéhez? Mit keres itt Húsvéti Nyuszi, kart karba öltve kutyákkal, macskákkal és gyerekekkel? Már az elején megmondta a kiadóm, hogy ebből baj lesz. Merthogy nem állhatok oda minden egyes olvasónak elmagyarázni: épp azt akartam - több-kevesebb sikerrel - megmutatni, hányféle dologra vagyunk képesek mi, nők egyszerre. Dehogynem állhatok. Akivel történt már meg az, hogy a tejbegríz kavargatása közben gazdasági mutatók jártak a fejében, de félkézzel azért gyereket is nevelt, és bájosan csacsogott a párjával - nos, az pontosan fogja érteni az egyveleget. Tessék, lehet sírni, nevetni, unatkozni, szörnyülködni - lehetőleg egyszerre. De át is lehet ugrani az írásokat - Mekkey Péter karikátor illusztrációi feledtetik a gyengeségeimet.