A magyar anekdotakincs-Válogatás

Az anekdota azt teszi görögül, ha szószerint vesszük, hogy "kiadatlan". Ebből tehát az következnék, hogy anekdotát kiadni már magában véve lehetetlen, hiszen mihelyst kiadják, már nem anekdota. De a nyelv lényege nem törődik a betűvel. Kihallgatásra nem szoktunk lóháton menni, pedig a redingote, vagyis "riding coat" lovagló-kabátot jelent. És akit agyonlőnek, azt nem okvetlenül agyán éri a golyó, mégis meghal. Az anekdota jelentésének lényege abban van, hogy kiadatlanul formálódik. Hogy tövön érik, mint az aszúszőlő. Hogy a szájról-szájra-adás kerekíti, igazítja, érleli, mígnem eléri végleges alakját. Édes testvére tehát a népdalnak s mint annak születésében és növekvésében, az övében is van valami titokzatos. Még abban is hasonlít hozzá, hogy valamint a nép egyes nagy költők némely versét azonnal magáénak vallja, úgy az irodalomból számos tömör, jellemző és talpraesett történetet ér az a kitüntetés, hogy a közhasználat ajkára kerülve anekdota válik belőle. Az anekdota a valóság terméskavicsaiból köszörült drágakő. S mint ilyen annyi színt tud mutatni, ahány módon süti meg a kor napja. Könnyed és gondtalan időn játszva csillog, komor korban egyszerre felragyog és világítani is tud. A Magyar Anekdotakincs, mikor először megjelent, élvezetes olvasmány volt és rendkívüli sikerű. Ma sem kevésbbé élvezetes. De ma hasonlíthatatlanul többet mond, mint akkor mondott.